Boldogságod a te választásod

- "És mert szeretlek, nem vagy felelős a boldogságomért." Sarah Durham Wilson- "És mert szeretlek, nem vagyok felelős a boldogságodért." Számodra mit üzen ez a két idézet? Elmesélem én mit gondolok! Azt érzem, mindkettő ugyanarról szól... A FELELŐSSÉGRŐL. S a felelősségben értelmezésem szerint a FELNŐTTSÉGRŐL. Felnőttségen belül a LEVÁLÁSRÓL, a szülőkről való leszakadásról. Leváláson belül szigorú és kemény HATÁRHÚZÁSOKRÓL. Dióhéjban. S bővebben? Az első, s a második mondat is két, önálló, felnőtt szájából hangozhat el. Egy szülő, s egy gyermek párbeszédeként tudom elképzelni. Míg az elsőt egy szülő mondhatja gyermekének képzetem szerint, a másodikat egy gyermek a szülőnek. Egyszerű mondatoknak tűnnek, de képzelj el egy olyan családot, ahol nincsenek határok, ahol mindenki mindenki ügyébe beleszól, ahol a szeretetre fogják az intim szféra megsértését, ahol egy gyermek sosem lehetett gyerek, mert felnőtt szerepbe kényszerült. Egy ilyen közegben a szeretetért harcolni kell, azt ki kell érdemelni, azért teljesíteni kell. Egy ilyen családban nem lehetsz egyén, nem lehet saját akaratod. Egy családi "massza" része vagy, nem egyéb. Önállósodási szándékodat önzőségnek bélyegzik. Felnőttségre való törekvésedben visszahúznak. Szavakkal bántanak. Elképzelhető, hogy éveid száma alapján már jócskán felnőtt korban élsz, ám gondolkodásmódod, viselkedésed nem az. Elképzelhető, hogy sémát ismételgetsz, tudattalanul. Elképzelhető, hogy annyit érzel, valami nem jó. Elképzelhető, hogy nem engeded meg magadnak, hogy "önző" legyél, vagyis, hogy elfogadd, nem vagy felelős mások, akár valamely családtagok boldogságáért. Mindenki csakis, kizárólag saját magáért, saját boldogságáért felelős. Ez nem várható el kívülről. Nem várható el családtagtól, munkahelytől, országtól... stb. Ez kemény téma, nehéz felismerni, tudatosítani. A szülők is csak azt tudják továbbadni, amit ők kaptak. Nyilván. Ugyanakkor hidegnek hangozhat, de mindenkinek hatalmában áll változtatni generációról generációra öröklődő mintáin. Felismerni, tudatosítani, s dolgozni ezeken, ha van erre való motivációja van. Azt gondolom, nem mentesít senkit a tény - annak ellenére, hogy súlya van - hogy ugyanazt kapta, mit az előző generációk. Az "én szüleim is így csinálták" mondat nem egy tudatos, felnőtt működés. Rengeteg embert láttam, sok emberrel beszélgettem a környezetemben ebben a témában. A forgatókönyv sokszor ugyanaz. A kérdésem hozzájuk mindannyiszor változatlan: "Mersz boldog lenni?"