A keresőbe beírva a "nő" szót gyönyörű, hosszú hajú, vékony, babaarcú nőkkel találom szembe magam.
Tudjátok sokan a "nő" fogalmához nőként is címkéket társítanak.
Ilyennek kellene lennem külsőleg..... Olyan tulajdonságaimnak kellene lenniük a személyiségemben.... Így vagy úgy kellene viselkednem....
Azt érzem, ez egy ördögi kör.
Sokan az összehasonlítgatás csapdájába esve, tudomást sem vesznek saját külső-belső szépségükről.
Nőként legtöbbször a külsőnkkel vagyunk elégedetlenek. Legtöbbször azzal találkozom, hogy valaki az alakjával nincs barátságban. Itt fontos tisztázni azt gondolom, hogy mennyire reális ez a távolságtartás a testedtől.
Sokszor hallottam már, hogy "Én diétázom, próbálkozom, de nem mennek le a kilók." Azon kívül, hogy veszel egy papírlapot, s leírod, miket eszel, s mennyit mozogsz valóban, hogy ráláthass, valójában mennyi valósul meg elképzelésedből, azt gondolom, sokkal de sokkal fontosabb belül elkezdeni a munkát.
Vajon mitől védenek ezek a kilók? Vajon miért szigetelem el magam általuk a külvilágtól? Vajon miért mutatom nagyobbnak magam, miért fontos ekként is védeni magam? Vajon milyen helyet foglal el az étkezés az életemben? Vajon mit ad nekem, melyet más elfoglaltság nem? Vajon mit tennék azzal az idővel, melyet nem nassolásra fordítok? Mi változna, ha megváltozna a külsőm; s erre valóban készen állok?
Ha hatalmadban áll változtatni a külsődön, az első lépés rajtad áll.
Ha betegség miatt vannak plusz kilóid, hullik hajad....azt hiszem, ez nagyobb falat. Egy betegség által okozott testi tünetek véleményem szerint mindig lelki harcok, elégedetlenségek, hiányok leképeződései fizikai szinten (petefészek ciszta-el nem hullajtott könnyek, mellciszta-anyaság, táplálás, candida-párkapcsolat, tüdő-levegő, bezártság, szorongás, csípő-megtorpantam). Betegségtől függően, azt gondolom, (kicsiben tapasztaltam), amint változtatsz belül, hozzáálláson, saját magad elfogadásán, s női betegségeknél párkapcsolatban, intimitás kérdéskörében, bizalom témáján is elkezdesz munkálkodni, esetleg megnézed, honnan, kitől, családfád mely nőtagjától ered a Te nehézséged, amit viszel tovább, esélye lehet a változásnak kívül-belül.
Én azt vallom, hogy külső-belső összeforr, összekapcsolódik. Azonban hiszem, hogy a változás belül kell, hogy kezdődjön, s ez fog tükröződni kívül is.
Tudom, hogy a legfontosabb, hogy megbarátkozz magaddal.
Hogy tényleg (de tényleg!) elfogadd magad úgy, ahogy vagy.
És ez iszonyatosan nehéz.
Viszont segíthet a hála is.
Gondold végig, mennyi mindent átélt a tested. Mennyi mindenben szolgál Téged. Keress rajta csak egyetlen pontot, amit szeretsz! Egy anyajegyet, a szemed színét.... És minden nap keress még egyet.
Aztán egyszerűen csak lélegezz.
És ahogy kifújod a levegőt, engedd meg magadnak azt a szabadságot, hogy te nem vagy egyenlő ezzel a testtel. Nem vagy egyenlő a gondolataiddal. Ha kell, írd ki magadból, mennyi minden teher, amit cipelsz nem is a Tiéd. Az anyád elvárása, hogy jó kislány legyél? Az apád elvárása, hogy teljesíts? A nagymamád elvárása, hogy minden nap főtt étel legyen az asztalon? A nagyapád elvárása, hogy csillogjon-villogjon a ház? Hol vagy Te ebben a katyvaszban?
Szükséged van ezekre a futó programokra, melyeket ismételgetsz, miközben boldogtalan vagy, vagy inkább közelebb lépsz önmagadhoz, elkezded megismerni, hogy boldogabb és kiteljesedett nő lehess?
Akkor már nem lesz szükség rá, hogy megmondja egy kép, vagy bárki más, hogy milyen egy NŐ.
Mert minden NŐ más.
És ez így tökéletes.
Nincs, akihez viszonyítani kellene
